top of page

Vihula Mihajlo: II. Magyar Rapszódia

Frissítve: 2022. okt. 24.

Szerző: Türk Zsombor


A rapszódia egy klasszikus zenei műfaj. Olyan zenei műforma, amely szigorúbb szabályokhoz magát nem köti, hanem a szeszélyeskedésnek nyit teret és a zenei motívumok, főleg népdalok vagy operai dallamok szabad feldolgozására fekteti a súlyt. A magyar népdalok feldolgozásában leginkább Liszt Ferenc szerzett neki nagy elterjedést. A világon az egyik legnagyszerűbb és legismertebb rapszódia Gershwin "Rhapsody In Blue" című műve.

Vihula Mihajlo 1981-ben zenetanár és zeneszerző szülők gyermekeként született Huszton, Ukrajnában. Zenei tanulmányait 7 éves korában, az ungvári művészeti iskolában kezdte el klasszikus gitár tanszakon. 1994-ben első lett a Kárpátaljai Gitár versenyen, Ungváron. 1996-ban az Ungvári Állami Zenei Szakközépiskolában folytatta tanulmányait, ahol 4 év alatt gitárművészi és karmesteri képesítést szerzett. 2000-ben megnyerte az "Ukrajna Új Tehetsége" címen megrendezett országos versenyt. A szakközépiskola elvégzése után tanulmányait a Lvivi Lyszenko Állami Zeneakadémián folytatta klasszikus gitár, zeneszerző és karmester tanszakon. 2005-ben Magyarországra költözött. 2006-óta aktívan szerepel a Balatonfüredi Gitárfesztiválon, valamint kétszer is részt vett az annak keretein belül 2007-ben és 2008-ban megtartott "a világ leghosszabb koncertje" Guinness Rekord kísérletben. 2008-ban a Siófoki Nemzetközi Művészeti versenyen gitárművészként arany diplomát nyert. A Miskolc MJV két alkalommal is kitüntette a kultúra terjesztéséért és az ukrán - magyar kulturális kapcsolatok megerősítéséért. Jelenleg Fazekas Művészetoktatási Intézményben dolgozik. 2013-ben a NobilArt Művészeti Egyesület és a SEGOVIA Gitárszaküzlet által kiírt nemzetközi zeneszerzői versenyen II. díjat nyert. 2015-ben a Nemzeti Művelődési Intézet a "PRO CULTURA MINORITATUM HUNGARIAE" díjat adományozta Vihula Mihajlonak.

A II. Magyar Rapszódia szerkezete a következő: egy bevezető, amivel az emberek érdeklődését keltheti fel a zenész. Ezt követi egy népdal, az első fő rész. Ezután halljuk az átkötőt előszőr, ami a második fő részhez kapcsolja az elsőt. A második rész után ugyancsak az átkötőt hallhatjuk, végül az utolsó fő rész következik. Az I. Magyar Rapszódiához hasonlóan a II. Magyar Rapszódia főbb dallamvezetése, a bevezetés után, egy lassabb, érzelmekkel teli népdal.



A 2019-ben szerzett mű az Elindultam szép hazámból című éneket dolgozza fel és adja át a hallgatóknak. Ez a rész mélységet ad a darabnak és előkészítője, de egyben az első megállója az egész művön keresztül zajló utazásnak. Ebben a pillanatban, a hallgató még azt hiheti, hogy a tempó nem fog változni. Viszont aki ismeri Vihula Mihajlo előző művét (I. Magyar Rapszódia) tudja, hogy ez nem igaz. Mint mondtam, ez a rész után egy átkötő következik, mely kihasználja a gitár különleges pengetési technikáit. A jobb kézzel egyszerre pengetett és lefogott üveghangok mellett, a bal kézzel ráütött basszushangok felkészítik a hallgatókat a váltásra. Mind emellett, nem mindennapi látványt is mutatnak. A második rész egy népdalos motívumokkal rendelkező melódia. Ritmusos és sebessége további segítséget nyújt a lassú népdal és e rész után következő gyors népdal összekötésében. De az átkötő itt sem maradhat el, jelzés a hallgatónak, hogy megint egy váltás következik. Végül elérkeztünk az utolsó népdalhoz az Érik a szőlőhöz. Itt a hangerő, a sebesség a tetőponton van. Az utazás legizgalmasabb részéhez érve, több szólamot egyszerre játszva, ezzel technikailag megnehezítve a feladatot, hiszen váltott pengetéssel, más ritmusban kell az ujjainkat használni, mindenki várja, hogy mi fog történni, mi lesz a következő, lehet-e ennél tovább fokozni a hangulatot? A darab vége egy hirtelennek mondható megállás, ami a taps és az utolsó hang közötti csöndet kiemeli. Helyesen játszva a darabot, az egész utazás és a hirtelen megállás, erős érzelmeket vált ki a közönségből. Egyébként a II. Magyar Rapszódia szerkezetében hasonlít az I. Magyar Rapszódiához, hiszen ott is egy lassabb népdallal (A csitári hegyek alatt) indul, a közepén egy átvezető, közepes sebességű, még is fülbemászó dallam, és a végén egy gyors, pörgős rész, (Hej, Dunáról fúj a szél) ami garantáltan nyomot hagy az emberekben.




Különleges helye van a szívemben ennek a darabnak, hiszen büszkén állíthatom, hogy Vihula Mihajlo nekem dedikálta ezt a darabot. Én rögtön neki láttam és megtanultam, de a szeretetem a rapszódiákhoz nem itt kezdődött. Három éve tanultam gitározni és meghallottam, hogy Vihula Mihajlo játssza az I. Magyar Rapszódiát! Arra kértem Tanár Urat, hogy megtanulhassam, de azt mondta, hogy még nekem is fejlődnöm kell, hogy kezembe vehessem a kottát. Onnantól kifejezetten a célom volt, hogy el tudjam játszani ezt a darabot. Ehhez kapcsolódóan, amikor 2019-ben egy Ukrán versenyre készülve, feldobta Tanár Úr az ötletet, hogy a frissen elkészült művet, tanuljam meg elsőként és játszam is az életem eddigi legnagyobb versenyén, nem tudtam nemet mondani. Tetszett a népdal választás, az átkötés és az érzelem amit az emberekben kelt a darab! Mai napig a kedvenc gitár művem: II. Magyar Rapszódia.





40 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page